Történet mód
Önarckép a hegedülő Halállal
A Halál Böcklin válla fölé hajol és hegedül, míg a művész ecsettel és palettával a kezében hallgatja.
- Böcklin ecsettel és palettával megáll, miközben mögötte a Halál játszik.
- A festő éberen oldalra pillant és hallgat.
- A Halál koponyája közvetlenül a festő feje mögött jelenik meg.
- A hegedű egyetlen húrja a legmélyebb, G-re hangolva.
- Csontos ujjak tűnnek elő a festő sötét válla mellett.
- A szünetben a paletta és az ecset a kezében marad.
Mit ábrázol az Önarckép a hegedülő Halállal?
Böcklin megáll, egyik kezében ecsettel, a másikban palettával. Oldalra pillant, miközben mögötte egy csontváz hajol közel, hegedűn játszva. Az eszközök festőként azonosítják; a másik alak a halandóságot hozza az önarcképbe.
Az 1872-ben festett mű mindkét alakot sötét, szinte üres háttér elé helyezi. Az élő arc és a koponya között alig van távolság. A meleg bőrszín, a sápadt csont és a sötét ruha különösen világosan mutatja eltérő felületeiket.
Miért hegedül a Halál?
A művész arca inkább éber, mint nyíltan rémült. A kézben tartott ecset és az oldalra vetett pillantás megszakítást, a hallgatás pillanatát sugallja. Nem tudjuk pontosan, mire gondol, de figyelme a kép témájának része.
A Halál olyan közel van, hogy koponyája szinte a festő fejéhez ér. A hegedű ebbe a szűk térbe hozza az elképzelt hangot. Az ismerős zenélő mozdulat a halál megszemélyesítését jelenlévővé, nem távolivá teszi.
A múzeum szerint a hegedű egyetlen húrja a legmélyebb, G-re hangolt húr. Ez meghatározott hangfekvést ad a képzelt zenének. A portré a hallgatás képe is lesz: a festő arca olyasmire reagál, amit a néma vászon nem tud megszólaltatni.
Mit jelent a csontváz?
A jelenet a memento mori hagyományából merít, amelyben koponya vagy csontváz emlékezteti az élőket a halálra. Böcklin ezt az ismerős jelet szakmája eszközeivel kapcsolja össze. A művészi munka és a halandóság tudata ugyanazt a kis teret foglalja el.
A berlini Alte Nationalgalerie, amely 1898-ban vásárolta meg a képet, megjegyzi, hogy Böcklin Münchenben festette. Ismerte ifjabb Hans Holbein haláltánc-ábrázolásait és szülővárosa, Bázel híres haláltáncának maradványait, így a memento mori hagyománya ismerős volt számára. (Staatliche Museen zu Berlin, Alte Nationalgalerie)
A múzeum azonban hangsúlyozza, hogy a festő nem ijed meg: figyel, és a Halál nem veszi ki kezéből az ecsetet. A megállást az ihlet pillanataként, a régi memento mori új változataként értelmezi, és idéz egy 1898-as kritikát a Pan folyóiratból, amely a képből nem memento morit, hanem „memento vivere”-t, az élet felszólítását hallotta ki. (Staatliche Museen zu Berlin, Alte Nationalgalerie)
Hogyan komponálta meg Böcklin az önarcképet?
A sötétség kiemeli az ecsetet, a palettát, az arcot és a hegedűt. Csontos ujjak tűnnek elő a művész válla mellett, a hangszer közelében. Nincs tágas környezet, amely elvinné a szemet: figyelmünk a festő és a mögötte álló alak között jár.
Az önarckép egy szünetben marad függőben. Böcklin kezében ott vannak a folytatás eszközei, de most hallgat. A kép egymás mellett hagyja az alkotást és a halál tudatát, anélkül hogy kapcsolatukat egyszerű utasítássá alakítaná.
Nézze meg élőben
Alte Nationalgalerie · Berlin
Ellenőrizze a kiállított műveket, a különleges napokat és a belépési feltételeket.
Hivatalos látogatói információk ↗Források és további olvasnivalók
- Önarckép a hegedülő Halállal — Staatliche Museen zu Berlin, Alte Nationalgalerie
- A művész életrajza: Arnold Böcklin (Wikipédia, angolul)
- Önarckép a hegedülő Halállal (Wikipédia, angolul)
Böngésszen minden festménytörténetet · Gyakran ismételt kérdések