Everyday A Painting

Történet mód

A küklopsz

Odilon Redon · kb. 1914 · Olaj kartonon, falemezre kasírozva · 65.8 × 52.7 cm · Kröller-Müller Múzeum

Egy óriás virágos gerincen át figyel egy alvó nimfát. Redon eltérő méretüket és a viszonzatlan szerelmet álomszerű találkozássá alakítja.

Odilon Redon: A küklopsz. Egy sziklás, virágos gerinc mögött egyetlen hatalmas szemű óriás emelkedik a sápadt ég elé, és lenéz Galateia nimfára, aki meztelenül alszik lent egy élénk, álomszerű színekben ragyogó lejtőn.
A küklopsz, Odilon Redon, kb. 1914. Wikimedia Commons · Odilon Redon · A küklopsz · 1914 körül · Kröller-Müller Museum (KM 103.098) · Közkincs
  1. Egy óriás les át egy hegyen. Szerelmes.
  2. Egyetlen hatalmas szem. Redonnál gyakran a lelket jelentette.
  3. Ő Galateia, egy tengeri nimfa, és alszik. Mást szeret.
  4. Mindenütt édes színek. A múzeum szerint fenyegetőbbé teszik az óriást.
  5. Az óriás hatalmas. A lány parányi. Egy egész hegy köztük.
  6. Ovidiusnál egy sziklával agyonnyomja a lány szerelmét. Redon csak a leskelődést festi meg.

A küklopsz Odilon Redon 1914 körül készült festménye, amelyen az egyszemű óriás, Polüphémosz egy hegy mögül figyeli az alvó tengeri nimfát, Galateiát; a hollandiai Otterlóban lévő Kröller-Müller Múzeum tulajdona.

Mit ábrázol Redon A küklopsz című képe?

Egy óriási szem jelenik meg a gerinc fölött, miközben lent egy apró alak alszik a virágok között. Redon Polüphémosz küklopszot és Galateia tengeri nimfát álomba illő tájba helyezi. Eltérő méretük azonnal nyugtalanító.

A szem előbb vonja magára a figyelmet, mint az óriás részben rejtett teste. Sötét közepe elüt a meleg színű arctól és a halvány égtől. A kerek fej szelídnek tűnhet, ám a merő tekintet tolakodónak is érződhet. A kép mindkét reakciónak teret enged.

Miért olyan nagy a küklopsz szeme?

Galateia alszik, mit sem tudva a fölötte figyelő alakról. Halvány testét sűrű színfoltok veszik körül. Az ő nyugalma és az óriás ébersége közötti ellentét látható összetűzés nélkül teremt feszültséget.

A történet jelentős részét a szín meséli el. Virágok, zöldek, sárgák és ködös formák olvadnak össze képzeletbeli tereppé. A táj nem felismerhető helyet ír le: a színre és a felületekre bízza a találkozás hangulatát.

A Kröller-Müller Múzeum a természetellenesen nagy szemet a festmény legszembeötlőbb részének nevezi, és elmagyarázza, hogy Redon művészetében a szem gyakran az emberi lélek és a titokzatos, ismeretlen belső világ jelképe. A szem tehát talán két feladatot is ellát egyszerre: Galateiát kémleli, és ablakot nyit az óriás saját belső világára. A múzeum hozzáteszi, hogy a szokatlanul élénk színek fokozzák az óriás, pontosabban a szem fenyegetését. A virágok édessége nem semlegesíti a veszélyt. Inkább kiélezi. (Kröller-Müller Múzeum)

Hogyan komponálta meg Redon A küklopszot?

A méretkülönbség távol tartja egymástól az alakokat. Polüphémosz a gerinc mögött magasodik; Galateia lent, egy kis védett helyen fekszik. A hegy egyszerre rejti el az óriást, és emel akadályt közé és az alvó alak közé.

A mítoszban Polüphémosz Galateia iránti szerelme viszonzatlan: a nimfa Akiszt szereti. Redon ezt a tágabb történetet a képen kívül hagyja. Magára a figyelésre összpontosít, a mitológiai epizódot olyan találkozássá alakítva, amelynek kimenetelét nem látjuk.

Mi történik ezután a mítoszban?

Redon szimbolistaként fantáziával és sejtetéssel kutatta a belső élményeket. A túlméretezett szem itt több lehet anatómiai vonásnál: a figyelésnek szinte önálló jelenlétet ad. A ragyogó táj egyszerre teszi vonzóvá és nyugtalanítóvá a különös jelenetet.

Redon megállítja a történetet, mielőtt erőszakba fordulna. Ovidius Átváltozásaiban maga Galateia mondja el, mi történt ezután. A dombon énekelő Polüphémosz meglátja őt Akisszal, letép egy hatalmas darabot a hegyből, és odahajítja; a szikla maga alá temeti az ifjút. A kő alól vér szivárog, Galateia pedig azt teszi, amit egyedül megengednek neki a Párkák: Akiszt patakká változtatja, amely megőrzi a nevét. Redon ebből semmit sem festett meg, csak a leselkedést. Az 1914 körül, mintegy két évvel 1916-os halála előtt készült képet a Kröller-Müller Múzeum a szimbolista művészet egyik remekművének nevezi. (Perseus Digital Library (Ovid, Metamorphoses 13))

Polüphémosz félig rejtve marad a gerinc mögött, miközben Galateia lent alszik. A köztük lévő távolság gondolkodni hagy az óriás éberségéről, a nimfa mit sem sejtő állapotáról és a táj szépségéről. Nincs lezáró gesztus, amely eldöntené e versengő benyomásokat.

A részletek egy pillantásra

  1. Egy óriás les át egy hegyen. Szerelmes.
  2. Egyetlen hatalmas szem. Redonnál gyakran a lelket jelentette.
  3. Ő Galateia, egy tengeri nimfa, és alszik. Mást szeret.
  4. Mindenütt édes színek. A múzeum szerint fenyegetőbbé teszik az óriást.
  5. Az óriás hatalmas. A lány parányi. Egy egész hegy köztük.
  6. Ovidiusnál egy sziklával agyonnyomja a lány szerelmét. Redon csak a leskelődést festi meg.

Források és további olvasnivalók

Fedezz fel egy másik festményt

Böngésszen minden festménytörténetet · Gyakran ismételt kérdések