Történet mód
Ophelia
Millais a fuldokló Opheliát olyan folyóparttal veszi körül, amelynek részletgazdag szépsége kiélezi a tragédiát.
- Ő Shakespeare Hamletjének Opheliája, aki virágokkal teli patakban fuldoklik.
- Arca felfelé fordul a nádak között.
- Sűrű nád tölti meg a bal folyópartot.
- Ezüstös ruhája szétterül a vízen.
- Élénk virágok sodródnak leengedett keze mellett.
- Vadrózsák nyílnak a vízen lebegő teste fölött.
- A virágok tovább nyílnak egy elenyésző élet körül.
Az Ophelia John Everett Millais 1851–2-ben készült festménye, amely Shakespeare Opheliáját ábrázolja, amint virágokkal teleszórt patakban lebeg közvetlenül a vízbe fulladása előtt; a Tate tulajdona, és a londoni Tate Britainben látható.
Mi történik Millais Ophelia című képén?
A jelenet először békésnek tűnik: fiatal nő lebeg a patakban, halvány ruhája szétterül a vízen, a partokat növények töltik meg. Ám ő Shakespeare Hamletjének Opheliája, aki az élet bősége közepette fuldoklik.
Millais nyugtalanító mozdulatlanságban tartja a jelenetet. Ophelia szája nyitva, tenyere felfelé fordul, ruhája a felszínen terül szét. A víz egy pillanatra megtartja az alakot, miközben a jelenet a halálához vezet.
A Tate katalógusa a jelenetet a Hamlet IV. felvonásának 7. színébe helyezi. Miután apját szerelme, Hamlet megöli, Ophelia megháborodik, és a patakba zuhan, amikor letörik egy ág, miközben felmászik, hogy felakassza koszorúit. Gertrúd királyné elbeszélése szerint szétterülő ruhái egy ideig a víz színén tartják, miközben régi dalok foszlányait énekli, míg végül átázott ruhája le nem húzza „az iszapos halálba”. (Tate)
Hol festette Millais az Opheliát?
A táj nem elnagyolt háttér volt. Millais a szabadban, az Ewell melletti Hogsmill folyónál dolgozott, szinte makacs figyelemmel tanulmányozva a partot. Levelek, füvek, vízinövények és sár kapják azt a figyelmet, amelyet más festő csak egy arcnak szánna.
Millais 1851 júliusában kezdte el a hátteret a surrey-i Ewellben, a természet közeli megfigyelése alapján, ahogyan azt a Preraffaelita Testvériség céljai megkövetelték. A Tate katalógusában idézett levelében arról panaszkodott, hogy a surrey-i legyek „izmosabbak”, mint máshol, hogy birtokháborítás és a széna tönkretétele miatt békebírói idézéssel fenyegették, és hogy fennáll a veszély, hogy a szél a vízbe sodorja. (Tate)
Állítólag öt hónapon át, heti hat napon, napi akár 11 órát dolgozott a Hogsmill folyó partján. Amikor novemberben szeles, havas idő köszöntött be, négy szalmával borított rőzsefonatból kunyhót építtetett, hogy folytathassa a festést. (Wikipedia)
Az alaknak és a tájnak szentelt egyenlő figyelem a kép preraffaelita jellegének alapja. Élénk szín és aprólékosan megfigyelt részlet ad önálló erőt a természeti környezetnek. A tragédia tovább növő növények között bontakozik ki.
Millais mindössze 22 éves volt. 1829-ben született Southamptonban, tizenegy évesen került a Royal Academy iskolájába – minden idők legfiatalabb felvett növendékeként –, és ott ismerkedett meg William Holman Hunttal és Dante Gabriel Rossettivel, akikkel megalapította a Preraffaelita Testvériséget. (Wikipedia)
Ki volt Ophelia modellje?
Millais az alakot külön, műtermében festette, ahol Elizabeth Siddal vízzel teli kádban állt modellt. A kész kép ezt a gondosan beállított pózt a kinti tájjal egyesíti. Ami könnyednek tűnik, két különböző megfigyelési módon alapul.
A modell Elizabeth Siddal volt, a preraffaeliták kedvelt modellje, aki később Rossetti felesége lett. A Tate feljegyzése szerint négy hónapon át pózolt egy vízzel teli kádban, amelyet alulról lámpák tartottak melegen. Amikor egyszer kialudtak a lámpák, súlyosan megfázott, apja pedig perrel fenyegetőzött, amíg Millais bele nem egyezett, hogy kifizeti az orvosi számlákat. (Tate)
A ruha valódi régiség volt. Millais 1852 márciusában azt írta, hogy vett „egy igazán pompás régi női ruhát”, amelyet mindenütt ezüsthímzéses virágok borítanak, hogy Opheliához megfesse, és hogy négy fontjába került, „bármilyen régi és piszkos is”. (Tate)
Mit jelentenek a virágok az Ophelián?
A virágok jelentést is hordoznak, nem csak színt. A Tate a mákvirágot a halállal, a százszorszépeket az ártatlansággal, az árvácskákat a hiábavaló szerelemmel kapcsolja össze. Az apró részletek Ophelia történetéhez kötik a természetet anélkül, hogy az egész partot egyetlen jelképpé egyszerűsítenék.
A Tate leírása a növények többségét jelképként értelmezi. Az Ophelia arca és ruhája melletti rózsák, valamint a parton nyíló vadrózsa bátyjára, Laertesre emlékeztethetnek, aki „májusi rózsának” nevezi. A fűz, a csalán és a százszorszép az elhagyott szerelemmel, a fájdalommal és az ártatlansággal társul; a nyakában füzérként viselt ibolyák a hűséget, a szüzességet vagy a fiatalon meghaltak halálát jelképezhetik; a vízen pedig nefelejcsek úsznak. (Tate)
A festmény együtt tartja a megfigyelést és az irodalmi képzeletet. A víz tanulmányozható, a növények megnevezhetők, míg az alak egy tragédiához tartozik. Találkozásuk kézzelfoghatóvá és nyugtalanítóvá teszi a jelenetet.
Hogyan fogadták az Opheliát, és hol van ma?
Amikor 1852-ben a Royal Academyn kiállították, vegyes fogadtatásban részesült. A The Times kritikusa visszásnak találta, hogy Opheliát „egy gazos árokba” meríti a festő, és még John Ruskin is, aki támogatta Millais-t és a technikát kitűnőnek tartotta, megkérdőjelezte a surrey-i táj választását. (Wikipedia)
Henry Farrer műkereskedő már 1851. december 10-én megvásárolta a képet Millais-től 300 guineáért. Ezután B. G. Windus gyűjtőhöz került, aki lelkesen vásárolta a preraffaelita művészetet, és 1862-ben 748 guineáért adta tovább. (Wikipedia)
Az Ophelia Sir Henry Tate eredeti ajándékának része volt a Tate Gallery számára, és a múzeum adatai szerint ő adományozta 1894-ben. A Tate gyűjteményi nyilvántartása szerint a kép a Tate Britainben látható. (Tate)
A kép messzire eljutott. Ez alakította Ophelia halálát Laurence Olivier 1948-as Hamlet-filmjében, Kylie Minogue ezt a pózt idézi Nick Cave Where the Wild Roses Grow című dalának videoklipjében, Lars von Trier 2011-es Melancholia című filmjének prológusában idézi meg, Taylor Swift pedig 2025-ben The Life of a Showgirl című albumának borítóján utalt rá. (Wikipedia)
A nyitott száj és kezek egy még nem teljesen elcsendesült életre irányítják figyelmünket. A környező szépség nem szünteti meg a gyászt. Nehezebben feledhetővé teszi az alak és az élő part ellentétét.
A részletek egy pillantásra
Források és további olvasnivalók
- Ophelia — Tate
- A művész életrajza: John Everett Millais (Wikipédia, angolul)
- Ophelia (Wikipédia, angolul)
Böngésszen minden festménytörténetet · Gyakran ismételt kérdések